Pages

2010. augusztus 24., kedd

Szomszédgyufák skatulyában

Mivel eddigi életemnek első 10 évét nem a szemlélődés, megfigyelés és szarkasztikus fogalmazvány-írás szentélyének oltárán áldoztam fel, sosem szembesültem a tipikus szomszédokkal. Ezt követően családi házba költöztem, ahol túl kevés volt a közvetlen szomszéd a valódi megfigyeléshez. Most azonban, egy tizenharmadik kerületi tízemeletes hatodik szintjén lévő panellakásban alkalmam nyílt arra, hogy komoly obszerváló folyamatok eredményeként megszülethessen ez a kis "cikk". Élvezze hát mindenki négyféle szomszédom leírását, és fedezze örömmel fel benne sajátjait.

1. Porosz szigorban élő, kötelességtudó idős úr
Ennek a fajtának legfőbb jellemzője, hogy mindenben követi az "öregúr" kategória jellemzőit. Pocakját mintha csak azért növesztette volna, hogy beleilljen a képbe, fehér haja feje tetején kötelességtudóan megritkult. Akárhányszor lát egy szomszédot, illedelmesen köszön, ámbár udvariassága néhol már gondolkodóba ejt. (Az ember hajlamos azt hinni, hogy miután szerény 19 éves csitri személyemnek "Kezét csókolom!"-mal köszön, ezt követően bevonul enyhén idősszagú lakásába, és az évtizedek alatt betört és hepehupás fülesfotelben elhelyezkedve a mai fiatalságot átkozza.) Cipőjét az ajtón kívül tartja, természetesen a lábbeli is illeszkedik az idős úr imidzs elvárásaihoz: barna, bőr, szíjakból, tele lyukakkal. Az akkurátusan a lábtörlő mellé helyezett cipők mindegyikében cipőtágító alkalmatosság nyugszik, amelynek létezéséről és előnyeiről én ezt megelőzően nem is tudtam. (Bár a szükségességét magamban rendszeresen megkérdőjelezem, tekintve, hogy a lábbeli megközelítőleg velem egyidősnek tűnik, és aligha van szüksége már tágításra.) Felesége vagy nincsen, vagy szintén tökéletesen illeszkedik az "öregúr" imidzshez, és főzésen, valamint takarításon kívül semmit nem tesz, a lakást pedig soha nem hagyja el.

2. A kíváncsi, magányos idős hölgy
A kíváncsi és magányos idős hölgy minden apró neszre kikukucskál az ajtaján, a folyosón nehéz végigmenni anélkül, hogy ő tudna róla. Alapvetően jó szándékú hölgy, nyugdíjas révén rengeteg szabadidejét a folyosó takarítására és az ott található cserepes növények gondozására fordítja. Szívén viseli a lakóközösség ügyét, szent kötelességének tekinti minden kérés és kötelesség haladéktalan elvégzését. A közlékenyebb és közvetlenebb szomszédok hazatérésükkor meglepően sokszor találják magukat az idős hölgy otthonában, aki - végre társaságot találva - lelkesen mesél családjáról, a szerelőkről akik nála jártak, és a többi szomszédról. Ő maga is közvetlen és mindenekfelett közlékeny. Igyekszik bensőséges kapcsolatot kiépíteni szomszédaival, szívesen ajánlja fel nekik segítségét, valamint előszeretettel ismerkedik "erős fiatalember" kategóriába tartozó szomszédaival, akiktől alkalomadtán segítséget kérhet egy-egy polc feltevésében vagy égő kicserélésében.

3. A problémás volt-nincs szomszéd
Az ilyen szomszédról ritkán hall az ember, még ritkábban találkozik vele. Az albérletben élő legtöbbször szemöldökét összevonva figyeli ténykedéseit: míg ő maga vért izzad a lakbér és a rezsi fizetéséért, az említett szomszéd alig tartózkodik az általa bérelt vagy éppen megvett lakásban. Havonta mindössze egyszer vagy kétszer mutatkozik a folyosón, akkor viszont nem titkolja ottlétét - ezt zajos tevékenységeiből lehet kikövetkeztetni. A lakóközösség gondjaival nem törődik különösebben, ahogy a folyosó tisztaságával sem - ezért állandó összetűzésekbe keveredik a kíváncsi, magányos idős hölggyel minden alkalommal, amikor hazatér. Általában húszas évei végén, harmincas évei elején járó férfi az ilyen szomszéd. Kötelességeinek nem szívesen tesz eleget, a szerelőket - mivel nincs otthon - általában nem engedi be, az óraleolvasásokban nem partner. A rendszeres és előre kiszámítható juttatásokkal (közös költség) azonban nem szokott elmaradni, ezért csak az adott emelet lelkiismeretes lakóinak okoz problémát, az egész lakóközösségnek nem.

4. A fiatal kisgyermekes pár
A fiatal kisgyermekes pár általában egy GYES-en lévő édesanyából, egy szorgalmasan dolgozó édesapából, és a babakocsis korban lévő kisgyermekből áll. Személyiségük általában nyitott és közvetlen, egyetlen probléma akad velük: nagyon hangosak. A babakocsis séta gyakorisága a legádázabb ítéletidőben sem csökken napi négy alá, a kis lurkó pedig minden alkalmat kihasznál. Vagy a folyosó akusztikáját élvezi hihetetlen módon, vagy pusztán a szomszédok idegesítésére pályázik, mindenesetre akárhányszor kikerül a gyerkőc a lakás ajtaján kívülre, rögtön torkaszakadtából üvölteni kezd. Ha valami a kezében van, és nagy zajt lehet vele csapni, természetesen - emberfeletti erővel - rögtön földhöz vágja. Édesanyja gyakran próbálja csitítani, azonban csendre intése gyakran hangosabb, mint maga a gyermek, aki ilyenkor elnyomva érzi magát, és még hangosabb óbégatásba kezd. Az ilyen kiscsaládok tartozéka a kisgyermekes barátnő, aki ki tudja miért, rendkívüli módon élvezi, hogy felmanőverezzen babakocsijával és saját óbégató gyermekével a hatodikra, csak azért, hogy az ajtó előtt várja meg, míg szomszédunk mindent belerak a babakocsi különböző rekeszeibe. A gyermekek kiabálásának hangereje természetesen ez idő alatt a duplájára nő. A kisgyermekes fiatal párra jellemző még, hogy meglepően sok mindent csinálnak a folyosón. A hazatérő szomszéd gyakran láthatja esténként vagy hétvégenként a tárt ajtó előtt kis stokin ülő édesapát hagymát vagy krumplit hámozni. Általában jó viszonyt ápolnak a kíváncsi, magányos idős hölggyel, akit gyakran láthatunk takarítani a pár lakásában.