Pages

2013. október 27., vasárnap

Irracionális félelmek

Akármennyire is gyerekesnek tűnik, még egyetemen is gyakran eljátszottuk az első közös gyakorlatokon a sokak által (általam is) rettegett és gyűlölt, rendkívül kreatív "mondj magadról valamit!" játékot. Ilyenkor a beszédesebbje és excentrikusabbja azon kezd aggódni, hogyan is tömörítse össze egy-két mondatba azt a rengeteg fontos információt, amit át szeretne adni összegyűlt embertársainak, míg a szótlanabbak és introvertáltabbak épp azon görcsölnek, hogy legalább egy olyan dolgot sikerüljön találniuk, ami esetleg részben érdekesnek tűnhet egy-két csoporttársuk számára. Én ilyenkor szoktam a következő alapvetően humorosnak tűnő, ámde teljes mértékben komoly tényt közölni magamról: minden állattól rettegek, aminek több mint négy lába van.

Azt hiszem könnyedén belátható, hogy ez egyértelműen az "irracionális" kategóriájába tartozik a félelmeknek - elég ha elképzelitek, ahogy egy 22 éves érett(?) nő hanyatt-homlok menekülni kezd egy káposztalepke láttán. Igen, ez vagyok én. Amióta az eszemet tudom, rettegek az ízeltlábúaktól. Ha repülni is tud, az tovább ront a helyzeten. Legyen szó katicabogárról vagy lódarázsról, nekem ugyan mindegy, biztos, hogy saját magamat meghazudtoló sebességgel kezdek a legbiztonságosabbnak ítélt irányba és távolságra iramodni. Egyedül a hernyókkal nincs gondom, illetve az olyan apró pókokkal, amelyek aligha jelentenek közvetlen veszélyt az életemre. (Nem mintha a molylepkék halálos harapású bestiák lennének. Ezt inkább hagyjuk, itt üt be az irracionalitás.)

A dolog lényege, hogy maga a félelem logikátlan. Megkérdezhetitek tőlem minden alkalommal, amikor fél méter magasat ugrok egy sikkantás kíséretében, mert elszállt mellettem egy házi légy, hogy ugyan miért? Miért félek tőle, hiszen nem tud nekem ártani? Nos, most figyeljetek, itt jön a titok: nem tudom. Elismételhetitek akárhányszor csak szeretnétek az összes frázist, amivel ilyenkor dobálózni szokás, nem fogjátok gyökerében megváltoztatni az életemet. (De most komolyan. "Ne félj, nem bánt!" "Nahát, most hogy mondod, gyere, hadd ölelgesselek meg, picike poszméhem!")

Általában a hasonló, világmegváltónak szánt bölcsességeket egyszerűen eleresztem a fülem mellett, egyet viszont nem tudok szó nélkül hagyni: "Ne aggódj, jobban fél az tőled, mint te tőle!" NEM. Ezerszer is NEM. Ha félne tőlem az az áldott jó kecskedarázs, akkor körülbelül húsz méterre elkerülne engem. Ezt teszi? De nem ám. Az említett soklábú lények nemhogy nem félnek jobban tőlem, mint én tőlük, de még csak annyira sem félnek, mint én! Én ugyanis odébb megyek a padról, ha mellettem egy szemetes van, ami indokolatlan mennyiségű darázs figyelmét keltette fel. Ő odébb megy a szemetesről, mert másodmagammal ott hemzsegek a padon? Ugyan. Tehát, csak hogy tiszta legyen: nem félnek tőlem.

Nincs annál irritálóbb és megalázóbb, mint amikor teljes kétségbeesésben (mert tényleg erről van szó) segítségért rohanok valakihez, aki nagyokat sóhajtva, esetleg kelletlen fintorok kíséretében hessegeti ki nekem a darazsat a szobámból. Tudom, hogy nem kéne félnem tőle, de én tényleg félek, a szónak a legszorosabb értelmében. Ha meglátok egy méretesebb ízeltlábút, ne adj' isten közel is kerülök hozzá (általában nem jószántamból...), komoly értékeket tud produkálni mind a pulzusom, mind a vérnyomásom, ha pedig hirtelen ébredek rá a jelenlétére, akkor akaratlanul(!) is intenzív hangeffekt kíséretében igyekszem minél hamarabb minél távolabbi pontra kerülni. Nem drámázok, nem játszom rá, félek.

Ha van olyan ismerősötök (kinek nincs?) aki hasonló problémával küzd, legyetek szívesek, próbáljatok megértők lenni. Kevés ember van, aki nem tart semmitől, ezért először nézzetek magatokba, ti talán semmi hasonló irracionális félelemmel nem küzdötök? Nem féltek a magasságtól? Az még nem bántott senkit. Az esés igen, de a magasság? Esetleg a szűk, zárt tereket nem kedvelitek? Önmagában az sem halálos. Mi a helyzet a repülővel? Az egyik legbiztonságosabb utazási módszer, ha a statisztikákat nézzük. Persze az is lehet, hogy semmit sem találtok, amitől elönt titeket a félelem, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetnétek ti is megértők :) Minden sorstársam nevében köszönöm!