Pages

2010. március 6., szombat

Tan-ár

Tanárnak lenni - szerintem - az egyik legeslegnehezebb hivatás a világon. Ezzel nem akarom becsmérelni egyik nagy tisztelet által övezett foglalkozást sem, de tanárnak lenni egészen más. Tanárnak, vagy akár tanítónak, általános iskolában, középiskolában, főiskolán, egyetemen... de talán inkább az első kettő a hangsúlyos.

A mai laptopokból, 3D-s mozikból, PlayStation-ökből és televíziókból összegyúrt világban a legtöbb fiatal alig tölt időt a szüleivel - tudom jól, mert erre én is jó példa vagyok. Ebből kifolyólag az osztályközösség és a birkaszellem mellett egy gyerek fejlődésére legnagyobb hatással talán a tanárai vannak.

Egy igazi tanár nem csak leadja az anyagot. Példát statuál, néha tart egy-két aktuálisan unalmas, később nagyra értékelt hegyibeszédet, és mindezek mellett 30 vagy 40 főnek le tudja adni az adott tantárgy anyagát úgy, hogy aki akarja, mind megértse.

Példát statuál. Találkoztam már olyan tanárral, aki - bár férfi volt - rosszabb hangulatingadozásokat produkált egy menstruáló nőnél. Mi, diákok, a legnagyobb igyekezetünk ellenére sem tudtunk eleget tenni az elvárásainak, hiszen azok állandóan változtak. Egyik órán maga volt a gimnazista diák álma - laza, jófej, barátságos, segítőkész, engedékeny -, a következőn pedig átváltozott a gimnazista diák rémálmává - ingerlékeny, nem következetes, mondhatni hisztis lett. És bár a szaktantárgyához kétségtelenül értett, és a füzetbe írt vázlataink mindig tiszták és érthetőek voltak, tehát a szó általános értelmében véve tanár volt, én mégsem értek ezzel egyet.

Hegyibeszédek - bármennyire unalmasnak tűnnek a padban ülve, egy tanár akkor jó tanár, ha nem csak németül, angolul vagy történelmet, de az életre is tanít. Persze ez a mai tantervekbe nyilván nehézkesen fér bele, és egy heti egy vagy két órát adó tanárnak nem is lehet felróni ezen lelkifröccsök hiányát, azért én fontosnak tartom az ilyen szintű "oktatást" is. Volt egy tanárom, akitől rengeteget tanultam, és nem csak a tananyagot. Érdekességeket az élet más területeiről, olyasmiket, amiknek független felnőttként majd hasznát veszem. És a mai napig értékelem.

Tudjon tanítani. Egyéb feladatok ide vagy oda, egy tanár elsődleges kötelessége mégiscsak a száraz tananyag leadása - így vagy úgy. Ahogy egyre több iskolát zárnak be, az osztályok létszáma sok helyen emelkedik, ami tovább nehezíti a tanerők dolgát, és nekik ezzel is meg kell birkózniuk. Abban szinte biztos vagyok, hogy egy matematikai módszert vagy egy történelmi összefüggést mindenkinek elmagyarázni úgy, hogy megértse, lehetetlen. Nincs két ugyanolyan gondolkodású és képességű diák, ez nyilvánvaló. De a tanárnak legalább azt meg kellene kísérelnie, hogy amelyik diák törekszik arra, hogy átlássa a tantárgy zegzugos összefüggéseit, legalább annak megpróbálja elmagyarázni érthetően. Sajnos ezzel kapcsolatban is vannak negatív tapasztalataim. Nem egy tanárral hozott össze a sors, aki a "Nem értem..." megszólalásra a "Mert hülye vagy" választ, vagy hasonszőrű szinonimáját választotta reakcióként.

A fejemhez lehet vágni, hogy sokat várok el a tanároktól - jómagam is kicsit így érzem -, de annyit legalább megtehetnének az oktatási intézményekben, hogy ha minden tanárra nem is, de legalább az osztályfőnökökre odafigyelnek ilyen szempontból.

Egy osztályfőnök nem attól lesz osztályfőnök, hogy maradéktalanul és késedelem nélkül intézi a papírmunkát. Nem is attól, hogy egyre növekvő elvárásokat támaszt a diákokkal szemben. Ezzel szemben viszont nem is attól, hogy pajtáskodik velük, egyenlőként kezeli őket és mindig az ő oldalukra áll - a ló másik oldala nem jobb az egyiknél. Két osztályfőnököm volt eddigi diákéveim során, akikről - persze csak utólag - úgy gondolom, valóban megfeleltek a feladatra, és ezzel a számmal szerencsésnek érzem magam, mert szinte biztos, hogy a legtöbb nebulónak - jó esetben - maximum egy ilyen, ha akadt.

Tisztában vagyok vele, hogy a tanár is csak ember. Neki is vannak rossz, és jó napjai. De ha ezt a hivatást választotta, igyekezzen uralkodni a kóros hangulatingadozásain. Ha türelmetlen típus, és magyarázni luxus, akkor ne menjen tanárnak. Ha nem ért a gyerekekhez, szintén ne próbálkozzon. Tapasztalatból tudom, hogy azok a tanárok, akiknek nincs gyerekük, irreálisan sokat várnak el a diákoktól - persze kivétel erősíti a szabályt. Az, hogy valaki szereti a biológiát, a magyart vagy a franciát nem elég ahhoz, hogy jó tanár váljon belőle. De az sem, ha ért a gyerekekhez. Ezért gondolom úgy, hogy ez az egyik legeslegnehezebb hivatás, ami létezik.