Pages

2011. október 24., hétfő

Murakami Haruki - Norvég erdő

Figyelem! Az alább olvasható szösszenetben halvány, általános utalások találhatók a Norvég erdő c. regény szereplőire, valamint a könyv hangulatát illetően - legalábbis azt a hangulatot illetően, amit bennem keltett. Ha szeretnéd a jövőben elolvasni a könyvet úgy, hogy semmit nem tudsz róla, akkor ezt az írásomat most mellőzd :)

Az úgy volt, hogy kivettem a páromnak a Japán Alapítvány könyvtárából Murakami Haruki Norvég erdő című regényét... aztán kiolvastam. Neki pedig végül nem mondtam különösebben szépeket a könyvről, így sikeresen elvettem a kedvét tőle, nem mintha ez lett volna a szándékom :) Nagyon vegyes érzelmeket keltett bennem ez a regény, így úgy döntöttem, érdemes lenne írnom róla egy kicsit.

Két oldalról kaptam motivációt az olvasásra, sőt legyen inkább három. Egyrészt már több mint egy éve tanulok japán szakon, és még egy fia japán által írt könyvet sem olvastam - úgy gondoltam, ezen változtatni kell. Másrészt ha már olvasok valamit, akkor olyasmit veszek a kezembe, amiről eddig még csak jót hallottam, nehogy elmenjen a kedvem a japán irodalomtól. Harmadrészt az utóbbi hónapokban (években?) annyira leszoktam a puszta időtöltésként, hobbiból való olvasásról, hogy úgy éreztem, feltétlenül újra kéne éleszteni ezt a szokásomat. Így esett a választásom tehát a Norvég erdőre.

Nagyon nagy elvárásaim voltak a könyvvel kapcsolatban, ezt nem tagadom. Akárkit kérdeztem, aki olvasta, azok közül mindenki szinte fanatikus módon rajongott mind a könyvért, mind a filmváltozatért. Nem hallottam egy "egész jó volt", vagy esetleg "nem volt rossz, tetszett"-jellegű véleményt sem. Mindenki szerint csodálatos, magával ragadó, letaglózó történet. Olyasmi, amit nagyon szívesen újra és újra elolvasnál, de jól meggondolod, mert lelkileg nagyon megérint.

Az első egy-két fejezet olvasása közben az a vélemény fogalmazódott meg bennem leggyakrabban, hogy unalmas. Aztán ahogy előrehaladt a történet, és felszínre bukkantak az egyre meghökkentőbb dolgok, egyre inkább úgy gondoltam, hogy bizarr. Végül pedig amikor letettem a könyvet, szinte felsóhajtottam, és azt gondoltam: ez bizony nyomasztó volt.

Nem tudnám kijelenteni, hogy nem tetszett a könyv. De semmiképpen sem mondanám ki azt sem, hogy tetszett. Valami oknál fogva minden este vonzott maga az ötlet, hogy olvassak belőle egy újabb fejezetet, és két hét alatt ki is olvastam az egész könyvet, ami önmagában (és magamhoz képest) ritka lassú tempónak számít, de tekintve, hogy mennyi szabadidőm van az egyetem mellett jelenleg, mégis azt kell hogy mondjam, szép teljesítmény. Valami vonzereje tehát mégis csak volt a könyvnek.

Nem tudnám azonban megmondani, hogy mi is volt ennek a vonzerőnek a kiváltó oka, ugyanis három alternatívát is el tudok képzelni. Az első természetesen az, hogy a könyv a maga módján igenis izgalmas, leköt és magával ragad; egyszerűen tudni akartam a végét. A második teóriám, hogy csak végezni akartam vele, egyrészt mert egy halom más kötelező olvasmány vár rám, másrészt könyvtári könyvről van szó, így nem csücsülhettem rajta a végtelenségig. A harmadik elméletem pedig nemes egyszerűséggel az, hogy annyira régen olvastam már puszta kedvtelésből, hogy teljesen magával ragadott maga az érzés, és gyakorlatilag mindegy volt, hogy mit, de olvasni akartam.

Azt egy percig sem tagadom, hogy lekötött az olvasás. Nehéz volt félretenni magát a könyvet, mert végig motoszkált bennem valami vágy aziránt, hogy előre haladjak a történetben, hogy megtudjam, mi a végkifejlet. Ha belemerültem az olvasásba, semminek tűnt az egy órás szünet két gyakorlatom között. De ez az ösztökélő erő, ami miatt faltam a betűket és az oldalakat, nem volt kellemes érzés. Nem olyan értelemben volt kellemetlen, hogy túl akartam esni az egészen, és visszavinni a könyvtárba a könyvet, hogy többet látnom se kelljen, de azért elmondhassam: kiolvastam. Nem erről van szó. Egyszerűen rámtelepedett magának a történetnek a hangulata, ami - valljuk be -, nem különösebben életvidám.

Ha megkérdezi valaki, foglaljam össze három szóban, miről szól a könyv, azt mondom: félresiklott emberi életekről. Ez némelyeknek csábítóan hangozhat, én viszont ha ezt olvasom egy könyvismertetőben, ódzkodni kezdek magától a történettől. Mert egy ilyen téma köré lehet ugyan korszakmeghatározó és eget rengető regényt kanyarintani, de sajnos arra is nagy az esély, hogy csak egy abszurd, élvezhetetlen és nyugtalanító mese lesz az egészből. Szerintem a Norvég erdő végig ennek a kettőnek a határmezsgyéjén evickél.

Félreértés ne essék: el tudom képzelni, miért szeretik sokan annyira ezt a könyvet. El tudom képzelni, bár megérteni kevésbé, de ezt saját hiányosságnak tudom be. Hogy engem miért nem fogott meg annyira a regény, mint másokat, arra szintén van pár elméletem. Egyrészt a legkevésbé sem tudok azonosulni se a korszakkal, se az országgal, amiben a történet játszódik. A hatvanas évek diáklázadásai... mit mond ez nekem? Semmit. Ráadásul pont Japánban, amiről ugyan szeretnék minél többet tudni, de sajnos szinte semmit sem tudok? Nehéz úgy olvasni a könyvet, hogy nem csodálkozom rá minden második környezeti tényezőre.

A szereplőkkel sem tudtam azonosulni, egyikükkel sem. A tökéletes céltalanságban élő fiú, vagy a szinte hányingerkeltő önzőséggel párosult, túlontúl céltudatos barát, esetleg a számomra megmagyarázhatatlan és ismeretlen érzelmi kitörésekből, furcsa megszólalásokból összegyúrt lány, vagy valamelyik lelkileg és éppen ezért elmében is sérült szereplő... mégis kivel tudtam volna azonosulni?

Végig úgy éreztem a könyvet olvasva, hogy kívülről szemlélek valami nagyon furcsát. Gyanítom, hogy ez a furcsaság, ez a bizarr abszurditás volt az, ami végül felkeltette a kíváncsiságomat minden este, ami odakötözött a lapok elé fejezeteken át. A legtöbb könyv, amit eddig olvastam, a puszta izgalmasságával tette ugyanezt, a színtiszta öröm és türelmetlenség, a "mi következik majd ezután?"-érzés volt az, ami újra és újra a könyv lapjaihoz csábított. Na de a Norvég erdő...? Itt inkább a "na te jó ég, mi jöhet még?"-érzés tette ugyanezt.

Kétségtelenül nyomot hagyott bennem a könyv, azaz inkább maga az olvasásának az élménye. Ha ez volt az író célja, akkor gratulálok neki :) Viszont egész életre szóló tanulságot, fontos jó tanácsot nem találtam benne, nem tudtam kihámozni a "lényegét". Elolvastam egy nagyon furcsa könyvet, és most nagyon nem tudom, hogy mit is nyertem vele. Talán csak fiatal vagyok hozzá, vagy egyszerűen túl gondtalan és boldog, de ez a regény számomra távoli volt és bizarr. Nem tudok rá jobb szót. Minden esetre ha hagyhatnék egy üzenetet a múltbeli énemnek, akkor azt mondanám neki: olvasd csak el. Mert élménynek kihagyhatatlan volt.

14 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Noémi!

Pár hete találtam rá a blogjaidra, az egyetemi és középiskolás "megpróbáltatásaidat többé kevésbé végigolvastam és meg kell mondjam nagyon nagyon tetszik a stílusa bárminemű irományodnak!!! Egyszerűen élvezet olvasni téged!!! Ez a könyvismertető is olyan szuper! Nagyon sokat vigyorogtam a beszámolóidon.Kicsit Hermione Grangerre emlékeztetsz a HP-ből!!! Csak nagyvonalakban ám! De számomra ez nem negatív, remélem számodra sem!!!! Szeretnék sok sikert kívánni neked az életben és sok kitartást a sulihoz!!! Írj még sokat!

Üdvözlet :
M.

Sedna írta...

Kedves M!

Köszönöm szépen a kedves szavakat :D Örülök, hogy szívesen olvasod az írásaimat, ha rajtam múlik, még sokat fogok gyártani ^^

Nem Te vagy az első, aki Hermionéhez hasonlít, bár ennek az alapja pár évvel ezelőtt még inkább az említett boszorkányéhoz hasonló hajzatom volt :D (Azóta persze a tinédzserkor bámulatos hormoningadozásainak és a hajfestésnek köszönhetően jelentősen megcsappant a sörényem.)

Még egyszer köszönöm a pozitív visszajelzést, nagyon nagy örömmel tölt el, ha ilyen lelkes sorokat olvasok :D

További kellemes olvasgatást,
Noémi

Névtelen írta...

Jézus, most olvasom a Csak igényesen! bejegyzést még év elejéről! Ha előbb rátalálok, jobban figyelek, hogy ne rakjak 600 felkiáltójelet a mondataim után és egyebek! Ezen a blogon még csak pár dolgot olvastam, inkább az ELTE-Japán blogban merültem el! Jaj! Nem is a bejegyzés témájában írok, bocsi, még csak annyit, hogy ritkaság manapság az írására igényes korodbeli, nem csak emiatt, de büszkék lehetnek rád azok, akik az emberre büszkének kell, hogy legyenek!!!!!!!!!!! :D

M.

Sedna írta...

Hehe, emiatt ne aggódj :D A leírt, számomra zavaró jelenségek leginkább halmozva zavarnak :D A Te írásod nagyon igényesnek számít internetes berkekben, eleve a kisebbségbe tartozol azzal, hogy nagy kezdőbetűvel írod a mondataidat :D A központozásod is teljesen a helyén van, és kerek, értelmes magyar mondatokat írsz - mindemellett egy-két felkiáltójel miatt igazán nincs értelme pampognom ^^

A hozzászólások témája pedig nincs kőbe vésve, úgyhogy egészen nyugodtan írj, amiről szeretnél :D És ismét köszönöm a bátorítást és a dicsérő szavakat ^^

Mel írta...

Szia!

Na végre én is be mertem írni a nevemet és nem anonymusként írok -a japán blogon olvastam, hogy furcsának tartod, ha valaki a végén szignózik. Egyrészt nem vagyok tisztában ezekkel a blogos, meg ilyen-olyan dolgokkal, ha legördítem a "Megjegyzés írása, mint:" bigyókát, akkor egy csomó furcsa megnevezés jön elő, én meg nem merek semmit megadni attól félve, hogy ha beírok valamit valahová, akkor azonnal az egész világ számára hozzáférhetővé teszi a bankkártyaszámomat a pin-kódommal együtt, vagy akár az összes titkos gondolatomat az agyamból.

Szóval nagy nehezen sikerült beszerezni a könyvet! Az hagyján, hogy nálunk a könyvtárban nincs meg, de hogy még az egyetemiben sem, az már furcsa volt! Aztán persze kiderült, hogy én voltam a balf.sz, mert végig a H betűnél kerestem, közben pedig az M-nél kellett volna!

Te, akkor most melyik a vezetékneve ennek az ürgének? Azt olvastam valahol, hogy a japánok ugyanolyan sorrendben használják a neveiket, mint mi, de sok helyen mégsem és már nem tudok kiigazodni rajtuk! Ha látok egy japán nevet, honnan tudjam, hogy ez most a vezetéknév+keresztnév sorrendben van-e, vagy flancoskodnak és "amerikásossan" írják éppen?

A könyvet végül megtaláltam, kb. 100 oldal van vissza, a filmet nem tudom láttad-e, én már letöltöttem, de mindenképp csak a könyv után akarom megnézni.

Mielőtt a blogodat olvastam volna, nem hallottam sem a könyvről, sem az íróról! Egyébként az Alexandrában - gondolom más könyvesboltokban is - hegyekben állnak a regényei a bestseller polcokon. Ez valami nagymenő lehet!
Na mindegy én örülök, hogy megtaláltam ezt a bejegyzést és hogy felhívtad rá a figyelmem! Ezzel is szélesedett a látóköröm és bővültek az ismereteim!
Köszi!

M.

Sedna írta...

Szia!

Valójában nem igazán tudom milyen problémával szembesülnek a névtelenül kommentelők, mert én 24/7 be vagyok jelentkezve Bloggerre, és sosem kell ebből a legördülő bigyóból válogatnom XD Mindenesetre nagyon örülök, hogy rájöttél a dolog nyitjára ^^

A japánok vezeték- és keresztneve... fogós kérdés. Mivel a világ jó nagy részén, beleértve az angol nyelvterületeket, fordítva írják a neveket, mint mi, ezért sokszor így használjuk mi magyarok is, legalábbis azok, akik nem ismerik a japán névsorrendet. Ránézésre megállapítani hogy egy név akkor most kereszt- vagy vezetéknév-e... szerintem lehetetlen :D Legalábbis én még nem jöttem rá a nyitjára. Ha az ember hallott már jó pár japán nevet, akkor találgatni lehet "így jobban hangzik" alapon, de valójában 100%-ra szerintem nem lehet menni. (Ha mégis, javítsatok ki :D) Ja és Murakaminak Murakami a vezetékneve, Haruki pedig a keresztneve :)

Bestsellerek, hát igen, valóban eléggé felkapták. Pont ezért tervezem, hogy nekiesek még egy-két könyvének, hátha a többi jobban fog tetszeni.

Mivel a könyv sem lopta magát a szívembe, a filmet jó ideig nem tervezem megnézni, de ha te már túl leszel rajta, kíváncsi lennék, tetszett-e :D

Kellemes olvasgatást, és örülök, hogy sikerült kicsit népszerűsítenem Murakamit, még ha nekem annyira ez a regény nem is jött be :)

Mel írta...

Szia Noémi!
Végére értem a könyvnek. Nem egy könnyed nyári olvasmány az biztos, nekem főleg a "szanatóriumos" és kórházas részek voltak a lelkileg és minden módon megterhelőek! Ezen kívül az egész könyvnek és történetnek van egy bizonyos furcsa hangulata! Nem tudom, hogy ez a korból - 60-70-esévek - adódik, vagy hogy teljesen más kultúrában játszódik, vagy csak szimplán ilyen érzetet akart kelteni az író! Valóban nyomasztó volt, főleg a sok öngyilkos és a sok beteg! Naokóból a végére már annyira elegem lett, hogy majdnem örültem, hogy felkötötte magát! Már bocsánat, hogy ezt mondom, de nagyon idegesítő figura volt! valahogy nem tudtam ráhangolódni a problémájára, pedig volt neki bőven!

A filmmel az a helyzet, hogy ma este, miután befejeztem a könyvet, nekiültem a filmnek. Annyira kíváncsi voltam, hogy oldották meg a sztorit, kik a szereplők, hogy néznek ki stb. Aztán majdnem kivágtam a gépet az ablakon, amikor felfogtam, hogy ezt a filmet sajnos én most japánul fogom végig nézni nulla felirattal, mert azt vagy külön kellett volna letölteni, vagy nem tudom! Tehát végig néztem a filmet japánul! "Remek" volt! :-( Semmit sem értettem belőle! Csak következtettem. Végül is a szereplőket láttam, a könyvet frissen olvastam, úgyhogy célomat elértem. Persze biztos más lenne, ha a hosszabb monológokat és a szereplők történeteit megértem, de mindegy!

Így annyit tudok mondani a filmről, hogy a könyv jobb volt!!! De nálam ez általában így van! Gondoltam, hogy most is ez lesz, ezért akartam mindenképpen a könyvet olvasni előbb!
Nem minden szereplővel voltam megelégedve, nem igazán azt a figurát hozta egyik sem, amit én a könyv alapján elképzeltem, végül számomra az volt a legzavaróbb, hogy a könyvben "jelentéktelen" eseményeket a filmben kidomborítottak, a lényegesebbek közül párat teljesen elsikáltak. Ha nem olvastam volna a könyvet tuti nem értem meg a filmet! (Főleg, hogy japánul néztem. Hahaha) Most jól elvettem a kedved, de szerintem nézd meg ha van fölösleges 110-120 perced! Mondjuk egy jó kis szinkron sokat tud dobni a dolgon!

Ezzel együtt kivettem A határtól délre, a naptól nyugatra regényét is, most annak akarok nekiállni! Az csak 204 oldal. Kíváncsi vagyok!!!

Üdv:
M.

Sedna írta...

Szia!

Sajnálom, hogy a film végül felirat nélkül került a birtokodba, így elhiszem, hogy nem élvezted. (Én nem lennék képes/hajlandó japánul végignézni egy filmet felirat nélkül, pedig azért megértenék belőle ezt-azt XD)

Sok sikert a következő regényhez, és köszönöm az élménybeszámolót! ^^

Mel írta...

Na kivégeztem a másikat!
Egy utolsó esélyt még majd adok neki talán pár hét múlva egy harmadik regény elolvasásával és ha az is így hat rám mint ezek, akkor azt hiszem búcsúzom MH-tól! :-(

M.

Sedna írta...

Lehet, hogy egyszerűen nem nekünk való író :) Majd találunk jobbat.

Mel írta...

Én most rajta vagyok az ügyön! Ha találok valakit, akkor majd referálok! Ha beleakadsz valamibe te is, szólj! :-)

Sedna írta...

Rendben, bár én egy ideig még el leszek foglalva a modern angol irodalom gyöngyszemeivel (kötelezők) :)

Mel írta...

Te tényleg Hermione vagy! Én a kötelezőkből mindig a rövidített változatot olvastam. Aztán utólag rájöttem, hogy van amelyik nem is rossz és utána el is olvastam. De soha sem akkor, amikor kellett volna. Most is a japánokkal vagyok elszállva ahelyett, hogy a dolgomat végezném! Szörnyű ez! :D

Mel írta...

Szia!

Nekiálltam egy harmadik könyvnek!A címe: Birkakergető nagy kaland. 328 oldalas. A 110. oldal környékén tartok. Eddig egész jó! Nem annyira nyomasztó, mint a másik kettő, sőt egyáltalán nem nyomasztó, itt-ott elég vicces is, volt amin hangosan nevettem, bár ez lehet, hogy hangulatfüggő. Van benne pár számomra unalmas leíró rész, ami túlzottan részletes és nekem túl vontatott. Erdős György fordítása igazán jó és élvezetes. Persze nem a japánhoz viszonyítva, mert japánul nem olvastam! :D

"... a falon függő csendélet beillett volna a realizmus diadalának. Alma, váza volt rajta és papírvágó kés. Mit lehet ezekkel csinálni? Talán a vázával szétverik az almát, aztán a késsel levágják a héját. A csutkát, a magot pedig bele lehet dobni a vázába."

Hát ezen jót nevettem! De vannak benne viccesebb elszólások is, én akkor ezt nagyon murisnak találtam!

Ha a végére értem és érdekel megírom, hogy mi az összvéleményem! :D

(Persze biztos nem fogod azt írni, hogy kb. tojsz rá, hogy milyen a könyv és mit gondolok róla, de ha így gondolod, ne udvariaskodj és írd meg, hogy nem érdekel! :-) )

M.

Megjegyzés küldése