Pages

2011. július 22., péntek

Közösségi oldalak - te mire használod?

Úgy tűnik, ez válik majd a másik vesszőparipámmá az egyetem mellett. Ki, mit, miért és hogyan csinál a közösségi oldalakon - nem titkolom, elsősorban a facebookról van szó. Az utóbbi időben egyre többször találkozom (számomra) érthetetlen - és nem tagadom, idegesítő - jelenségekkel, úgyhogy jöjjön a panaszáradat :)

Mit lát meg az egyszeri szemlélő, amikor egy facebook profilra téved? Nyilván a képet, de ezt most hagyjuk - mire kattintott rá, hogy eljutott az oldalhoz? A névre. A becsületes, anyakönyvezett, édes szülők által hagyományozott névre. Én elhiszem, hogy Szabó Zoltánként vagy Kovács Annaként nehéz kitűnni a tömegből (legalábbis csak a névvel biztosan), de ez még ne legyen elég ok arra, hogy valami, a nevünktől fényévekre álló betűhalmaz kerüljön ebbe a rubrikába.

Vannak a tipikus "névmenősítő" módszerek, amikkel elég gyakran találkozik az ember: i helyett y vagy ee, v helyett w, és még sorolhatnám. (Talán angolosítani próbálnak?) A kérdésem a következő lenne: mit vár bárki attól, hogy Vivien helyett (ami szerintem egy nagyon szép név), Vyvcsóó-t ír ki? Milyen előnyökkel jár Adríí-nak lenni Adrienn helyett? Az Esztinél (ha már egyszer mindenáron becézgetni akarjuk magunkat) miért jobb az Eszty?

Van ennél jobb is egyébként. Az érdeklődési köröm miatt (sajnos? szerencsére?) megismerkedtem pár olyan emberrel eddigi 20 évem során, akik nálam... komolyabban? Nem, ez nem jó szó. Talán inkább... megszállottabban szeretik Japánt. (Az ELTE japán szakán ülni azért mégiscsak "komolynak" számít, nem?) És ez miben nyilvánul meg? Amellett, hogy az illető lolita ruhában mászkál a gimnáziumban és fekete csipkésszélű esernyője van, japán nevet ír ki magának. Nem becenevet, nevet. Elképzelhető, hogy a szókincse a szokásos kawaii-hentai-neko triásznál nem terjed tovább, a neve mégis japán. Mert a hasára csapott, és kitalált/összeollózott egyet magának.

(Kis kitérő: félreértés ne essék, nem ítélem el alapjában véve a lolita ruhában mászkálókat, ez is egy formája az önkifejezésnek. Sőt valószínűleg kardoskodnék mellettük, ha vitára kerülne a sor - miért ne vehetné fel az ember azt, ami tetszik neki? De sajnos akivel találkoztam eddig és hétköznapi viseletként kezelte a habos-fodros (mellesleg nagyon szép) csipkekölteményeit, nos, nem tűnt boldog embernek. Valahogy mindig magányosnak és szomorúnak tűnt. Talán ez is az imidzs része volt, de nem az lenne a lényege ennek az egésznek, hogy jól érezze magát az illető? Nem azért veszi fel az egybeszoknyáját, mert így neki ? Nekem nem így tűnt. Innentől kezdve viszont csak feltűnési viszketegségként tudom kezelni a dolgot.)

Amit "szeretek" még, az a névbe beillesztett becenév. VAN a facebookon becenév-beállítási lehetőség, tessék észrevenni, nagyérdemű. Zárójelben meg fog jelenni az adatlapon ugyanakkora betűkkel, mint a rendes név. Mindenkinek fel fog tűnni, aki valamilyen fatális véletlen folytán a facebook oldalra téved. Így születik meg tehát Németh Luffy Miklós, Anna Seecee Szegedi és Márk MrkZz Bese. (Abba nem is mennék bele, hogy facebookon azt is be lehet állítani, hogy a kereszt- vagy a vezetéknevedet jelenítse meg elsőként.)

Személyes kedvencem a "bárcsak-a-felesége-lennék" vezetéknév-változtatás. Ismét a félreértés elkerülése végett: Robert Downey Jr. az abszolút kedvenc színészem, a 30 Seconds to Mars pedig a kedvenc előadóim közé tartozik (sőt a Requiem for a Dream-et is ütős filmnek tartom), de mégsem megyek el odáig, mint Klaudia Downey Leto. De nem baj, legalább mindenki első ránézésre tudja, mennyire szereti a valószínűleg (de csak valószínűleg) Klaudia keresztnevű lány a fentebb említett két hírességet.

De nem csak a nevekről van itt szó, nem ám :D Van még egy-két olyan divat, ami böki a csőrömet. Ezek egyike a házasodjunk-össze-a-legjobb-barátnőnkkel divathullám. Nem, nem leszbikus párokról van szó. Ismerek leszbikus lányt, nem is egyet. Olyat is, aki kapcsolatban van, de ők érdekes módon nem táblázzák ki ezzel a világhálót. A "nagyon-szeri-szeri", de alapvetően heteroszexuális barátnők közötti házasság viszont igen gyakori. Vagy eljegyzés, vagy kapcsolat, bármi.

Bejelölöm öcsémnek/húgomnak/anyámnak/apámnak/fiamnak/lányomnak az összes havert! Ettől a falra mászok. Komolyan nem értem, valaki magyarázza meg nekem, mire jó? Rámegyek valaki adatlapjára, megnézném például azt, hogy hány testvére van, és azt látom, hogy 13 ember 14 különféle vezetéknévvel mind a rokona. Ismerek olyan családot, ahol három gyerek három különböző vezetéknevet kapott, mert egyszerűen így hozta a sors, de ez nem ugyanaz. Amikor pedig az adott személlyel egykorú osztálytárs/pajti/haver/barinő kerül anyuci/apuci státusba, az megint nagy rejtély számomra. Miért?

Persze jogos a kérdés: miért ne? Nevezhettek paranoiásnak, ha úgy tetszik, de úgy érzem, a legtöbb közösségi oldalakat használó embernek fogalma sincs róla, ki is nézegeti mindazt, amit ő közzétesz. Persze 14 éves korában az embernek nem sok hátránya származhat az ilyesmiből, de én például el tudom képzelni, hogy egy korral haladó, kíváncsibb egyetemi tanár már ránéz a diákja adatlapjára. Ha pedig már valaki munkakereső életkorba lép (vagy akár diákmunkát keres), és beadja valahova az önéletrajzát, annak bizony a HR-esek szerintem sok helyen utánanéznek. Nagyon sok mindent árul el az emberről a profilja, ez tagadhatatlan. Persze aki Yoshimurasato Nakatsukiminato (hasra csaptam, ne keressetek rá) néven fut facebookon, azt nyilván nehezen találják meg, ez tény.

Nem ítélkezem: nyilván mindenre lehet magyarázatot találni, és minden általam említett esetnek lehet olyan indoka, amitől még én is befognám a szájacskámat. Lehet, hogy a 14 külön vezetéknevű testvérke egy árvaházban nőtt fel, és tényleg testvérként tekintenek egymásra. Lehet, hogy a kapcsolatban lévő barátnők valójában leszbikusak, csak titkolják, de mégis szeretnék kiírni a közösségi oldalra. Lehet, hogy mersz vagy felelsz volt a program a legutóbbi kolibulin, és most fél évig Yoshimurasato Nakatsukiminato-ként fut mindenhol a szerencsétlen említett. Bármi megeshet.

Egy kérésem van azok felé, akik ilyesmivel ütik el az idejüket: ne csodálkozzanak, ha előítéletet szülnek ezek az aprónak tűnő beállítások egy profilon. Ne csodálkozzatok, ha üresfejűnek néznek titeket, kedves Vyvcsóók. Ne csodálkozzatok, ha gyerekesnek hisznek titeket, akik a fél baráti társaságot testvérnek tituláljátok. Ne csodálkozzatok, ha nem vesznek titeket komolyan, Németh Luffy Miklósok.

Tudom, hogy egy internetes oldal profilja nem véresen komoly dolog, és talán rajtam kívül nem sokakat zavarnak az előbb említett szokások. De panaszkodni azért még csak szabad :D

(Megjegyzés: Ha bárki a fentebb említett létező emberek közül sértőnek érzi, hogy megemlítettem az írásomban, vegye fel velem a kapcsolatot, és törlöm a nevét a bejegyzésből. Tényleg senkit nem akarok megbántani ezzel.)

11 megjegyzés:

lex írta...

Na, nekem pontosan az ilyen retardált emberek miatt nincs fészbúkom és nem is lesz x)
Hát hiányzik, hogy idegesítsem magam?

Tudom, biztosan sok mindenről lemaradok, meg nem vagyok naprakész abban, hogy ki mikor mit evett és mit posztolt a mellékhelyiségben eltöltött idő alatt, de istenem, csak felnőttem enélkül, talán majd csak kibírom a maradék 60-70 évemet :D

Amúgy amikor én válogatok az önéletrajzok közül, a legtöbb esetben rákeresek az illetőre iwiwen (azom van, de sztem az se sokáig) és megnézem a profilját, hogy milyen buliban hányta le magát térdig, meg ilyenek. Tudom, tudom, csúnya előítéletek alapján osztályozom az emberkéket, de ahogy írtad, egy profil sok mindent elárul az emberről. Szabadidejében persze mindenki azt csinál, amit akar - de egy üresfejűnek tűnő hölgyeményt biztos nem fogunk behívni állásinterjúra x)

Nekem az tetszik az ilyen közösségi oldalakban, hogy mennyire visszaüthet arra, aki hülyén használja; pl, ha nyaralni megy és ezt ország-világ előtt kijelenti, netalántán még a címe is elérhető/kinyomozható, az ne lepődjön meg, ha szorgalmas emberek kipakolják a kérót.

Az utolsó dolog, amivel még untatlak itt (aztán megyek aludni ^^), hogy amiket 12-14-16 éves gyerekek feltesznek magukról... talán jobb is, hogy sok szülő nem használja a fészbúkot, mert igencsak meglepődne/elszörnyedve azon, ahogy a gyerekeik viselkednek...

Sedna írta...

Megértelek a döntésed miatt :D De én azért nem bánom, hogy regisztráltam. Ha nem is a (néha valóban semmitmondó és WTF) állapotokat nézegetem, amiket az emberek kiírogálnak, például a gimnáziumi osztálytársaim nagy részéről azt sem tudnám, hol és mit tanul, ha nem lenne a facebook :D

Na meg a szaktársak közül is sokan fent vannak, és egy csomó mindent itt tárgyalunk meg. De abban igazad van, hogy az olyanoknak, mint én, cserébe fejfájást is okoz a bejegyzésben említetteknek köszönhetően ^^;

Én már tanultam a hibámból egyébként, és csak azokat az információkat látja mindenki, amit nem lehet letiltani XD Pl. barátaim listája, profilkép, név, hol tanulok, ilyesmi. De címet meg telefonszámot hülye lennék kiírni még akár a barátaimnak is :D Aki olyan közel áll hozzám, az úgyis tudja.

És köszönöm a megerősítést az önéletrajz-profil témakörben ^^

Reina Nicolasa írta...

Hát én se vagyok fenn facebookon... fenn voltam, amíg le nem érettségiztem, mert volt az osztálynak egy közös csoportja, de azóta lejöttem, mert csak erre használtam a facebookot. Igazából szerintem ez egy magamutogatás is: szép képeket feltenni magamról, vagy fotókat menő helyzetekben (már akinek ugye: piálás, cigi), esetleg az űberszuper "pasimmal" (akinek a képe pár hónap után máséra cserélődik...)

Furcsa, mert mikor olyan 6 éve lett netünk, még az iwiw-facebook mánia előtt volt, és nekem a szüleim megmondták, nehogy feltegyem a nevemet, vagy bármit, még az emailcímemet se adjam meg sehol, most meg mindenki felrakja magát névvel, fotóval, mindennel! Nekem a facebookkal főleg az adataim, a személyiségem féltése a baj. amikor fenn voltam, akkor is más vezetéknévvel, mint ami.

Erre azért is volt szükség, mert elegem lett azokból az iskolatársakból, akik rámkerestek, holott 1 szót se váltottunk...

Sedna írta...

Na igen, a magamutogatás erőteljes része a dolognak, ez biztos :) Mondjuk már a blogoláshoz is kell bizonyos mennyiség ebből, úgyhogy magamon nem csodálkozom XD

Egy rakás volt évfolyamtársam (még csak nem is osztálytársam!) engem is bejelölget, de nem igazolok vissza, és ennyi :D Engem ez nem zavar.

Amit mindenki lát facebookon az adatlapomból, az annyi, amennyit bármelyik szembejövő embernek elmondanék az utcán, vagy amit amúgy is leszűr: Mi a nevem, lány vagyok-e vagy fiú, hogy nézek ki, és hol tanulok. Nem érzem magam különösebben kiszolgáltatva :D De megértem a te hozzáállásodat is, végül is nem veszítesz olyan nagyon sokat :D

Reina Nicolasa írta...

Az furcsa lehet, hogy tegyük fel megjelenik valahol a neved, és ha valaki rákeres, rögtön látja, hány éves vagy, hogy nézel ki, hol tanulsz. Főleg olyannál rossz ez, akinek ritka a neve, és rögtön tudni lehet, hogy ő az. Persze akit ez nem zavar, annak segáz. :)

Sedna írta...

Engem például nem zavar :D De különbözőek vagyunk ^^ A lényeg, hogy sehova sem kötelező regisztrálni szerencsére, szabad országban élünk, yeah :D

Névtelen írta...

"Bejelölöm öcsémnek/húgomnak/anyámnak/apámnak/fiamnak/lányomnak az összes havert!"

Ezen kb. egy órája kezdem el röhögni és ahányszor eszembe jut majd leesek a székről! :D Nagyon jó!!!

(Amúgy nem szoktam kommentelni sehová, pedig többféle oldalt olvasok, de most rámtört valami... pedig még borocskát sem ittam! :D)

M.

Sedna írta...

Örülök, hogy sikerül vidám pillanatokat szereznem :D És még inkább örülök, hogy ezt tudatod is velem, szeretem a kommenteket! :D

Névtelen írta...

Azért a kommentelés téma is megérne egy misét! Én nem blogolok - vagy hogy kell ezt mondani -, csak kutakodok és olvasgatok, de kommentelni nem merek, mert félek, hogy hülyeséget írok, vagy hogy egyáltalán senkit nem érdekel a hozzászólásom, még az adott bejegyzés íróját sem!
Te mint gyakorlott író biztos nem érezted így soha! Érdekes, egészen más problémákkal küzdünk! Eddig több hozzászólásban olvastam, hogy mennyire felismerik magukat az írásaidban! Hát velem pont az ellenkezője a helyzet! Nem vagyok én sem egy társaságközpontja dumagép, de valahogy mindig, mindenhol bevonzottam a "megfelelő" embereket (remélem így is fog maradni!), ezenkívül soha nem voltam maximalista semmiben, sőt... Még csak látszólag sem tanultam sokat, lusta is vagyok és se rövid, se hosszútávú memóriám nincs! - nyilván van valami az agyam helyén hisz most akkor írni sem tudnék, de nem vagyok egy Einstein az tuti! Na és még sorolhatnám! De mindennek ellenére érdekes, hogy rád találtam és tetszik amit olvasok, meg minden....érdekes..... :-)

Névtelen írta...

M.

Sedna írta...

Igazából kommentelésre én is ritkán adom a fejem, de ez inkább a lustaságnak tudható be azt hiszem :) Azért ha valami nagyon erősen kikívánkozik belőlem, azt odaírom :D Örülök, hogy végül te is a kommentelgetés mellett döntöttél ^^

Már kezdtem aggódni, hogy mindenki olyan, mint én, és igazából nem is vagyok sajátos eset, jó tudni, hogy másféle emberek is járkálnak a földön, és még olvasgatják is a blogomat :)

Megjegyzés küldése